Szentes - Budapest - Duino - Madrid - Lisszabon - Porto - Vigo - Bilbao - San Sebastian - Párizs - Brüsszel - Amszterdam - Berlin - München
2010. Augusztus 27.
Meg voltak a pesti munkanapok , így ma ismét egy stoppolós naphoz érkeztem. Semmi extra csak egy Budapest – Szentes közötti távolság. De elhatároztam , hogy minden utamat mostantól „papírra vetek”. Ezek a belföldi utak lényegében nem is megtett távokról fognak szólni , hanem azt szeretném bemutatni ,hogy egy-egy út alatt mennyire különböző rétegekből származó emberekkel találkozik az ember. Hány és hány új kapcsolatra lehet szert tenni , illetve mennyi új sztorit történetet lehet hallani amikből könnyen lehet ötleteket meríteni. Ezeken kívül még egy kis segítség nyújtás miatt is írok. Minden várost , megállóhelyet be fogok mutatni illetve le fogom írni hova érdemes kiállni , hátha ezzel segítek valakinek a könnyebb utazásban. Délben keltem , pedig szerettem volna már ilyenkor kint lenni a helyen , de semmi vész, mert este 7ig még világos van , átlagban meg 4-5 óra alatt haza lehet jutni , jobb napokon akár 3 óra alatt is. De alap tény hogy Pestről kijutni nem könnyű dolog. Anno mindig az M5-ös felhajtó legvégén próbálkoztunk az ecseri piaccal szemben , de ott már 100Km\h-s sebességgel mennek az autók így kicsi rá az esély hogy valaki nyomjon egy satut és megálljon egy stopposnak. Volt már ott szerencsém de volt ,hogy 2-3 órákat vártam és volt olyan is ,hogy inkább visszamentem a vonatállomásra. Körülbelül 50%-os mutatóval bír az a hely. Cella barátom állítása szerint a DHL-el szemben van egy Mc’Donalds , melynek a kihajtóján pörögnek az autók. Gondoltam akkor meg lesem azt , ez még a felhajtó közvetlen elején van a Gyáli úton. Kijutni a legegyszerűbb a 3as metróval , le kell szállni az Ecseri út nevű megállónál majd gyalog egy 15 perces séta alatt oda lehet érni. Én nem a Mc’drive-nál próbálkoztam hanem utána van egy Agip kút annak a kihajtójával folyik össze egy felhajtó sáv. Oda álltam ki. Nem egy hatalmas a forgalom de legalább az autók nagyon lassan mennek így szemügyre tudnak venni rendesen. Percenként mondjuk 4-5 autó megy el ott.
40-50 percet vett igénybe mikorra az első stoppomat megcsíptem. 38 körüli férfi akivel igazából 3 mondatnál többet nem tudtunk beszélni. Csak a tipikus sablon témák hogy ki mivel foglalkozik stb. A lényeg az volt , hogy végre elmozdultam pestről , a kijutással mindig is bajok voltak. Nem túl messzire szállított az Inárcsi lehajtónál tért le és az előtte lévő benzinkúton szálltam ki , 30km körülbelül de talán innen már könnyebb lesz. Kiálltam a benzinkút kihajtójához. 20 perc várakozás semmi , eredmény. Sőt elég sok a külföldi és azok nem hiszem ,hogy felvennének itthon. Elég erősen sütött a nap is és elfelejtettem vizet vinni magammal , gondoltam várok még 5 percet utána elsétálok a kúthoz venni egy üdítőt. Mikorra ezt kigondoltam egy sárga kamion közeledett. Életem során kb. 11ezer kilométert stoppoltam le , de kamionban még soha sem utaztam. Így itt volt az alkalom ,hogy ki tegyem a kezem , amúgy is sietni kellett ,mert 8ig mindenképp haza kellett jutnom. A kamionos lassított és megkérdezte, hogy merre? Elkezdtem hebegni habogni ,hogy Kecskemét , elvégre az a legközelebbi jó lehajtó számomra. Ő válaszolt ,hogy Kiskunmajsa , ejj az még jobb feleltem mert nekem Félegyháza az utolsó jó lehajtó ugyanis Szentesre tartok. Aztán megvitattuk , hogy az pont jó hely mindkettőnknek , mert a Majsai lehajtótól nem sokat kell sétálnom. Elmeséltem neki ,hogy nem értem miért de még soha sem utaztam kamionban… és ,úgy hallottam ,hogy a kamionosok nem szívesen szállítanak stopposokat illetve vannak olyan cégek ahol kifejezetten meg van tiltva a stopposok szállítása. Valamilyen szinten rám cáfolt , szerinte inkább az-az ok legtöbbször ,hogy nagy kupi van a kamion fülkében , mégis van ,hogy hetekig az az életterük és a kamionos érzi magát kellemetlenül , pakolni meg annyira nincs kedvük. Nekem szerencsém volt mert épp patyolat tisztaság volt a fülkében :D Bár azt alátámasztotta ő is ,hogy vannak érdekes cégek ahol ha kiderül ,hogy felvettél valakit abból galiba is lehet. Nemzetközi kamion sofőrrel volt dolgom , kicsit beavatott a kamionos élet rejtelmeibe , meg elmesélte ,hogy milyen útvonalakon szokott járni. Jelenleg épp Angliából jött haza, de egyébként Lisszabon fele szokott szállítani. Ó Lisszabon… gondoltam magamban. Ekkor még nem éreztem úgy ,hogy el kell mesélnem a kis túránkat , csak annyit feleltem ,hogy szép környék jártam már arra. Aztán mesélte, hogy nem túl sok stoppost látni mostanság , sőt kifejezetten örült ,hogy engem felvett. Úgy vettem észre rajta, mintha a saját gyerek korát vélné felfedezni a dologban. Na nem mintha olyan idős lett volna Olyan 40 évesre saccolom az embert. Tudom a teljes nevét de maradjunk név nélküli dolgoknál , nehogy kellemetlenül jöjjek ki a blog írásból. Aztán neki kezdett mesélni a saját fiatalságának. Szinte az egész országot bestoppolták a barátaikkal. Egy elég nagy létszámú rocker , punk , hippi társaságban volt Ő benne. A 90es évek elején minden egyes rock fesztiválon ott voltak. Nem számított sem távolság sem pénz. Sőt az már cikinek számított ha valaki csak simán autóval vagy busszal ment le. Sűrűn stoppoltak bár az ő részükről a busszal történő utazás sem vehető szégyennek mert úgy gondolom aki ilyen busszal utazik az kicsit átérezte mit is jelent a szabadság:
Akárhányszor nézek ezekre a képekre , el fog az irigység… bár csak megtehetnénk mi is ezt a mai fiatalság. De ma már ha rajzolni szeretnék bármit az autómra vagy át akarok fújni egy idomot más színre az külön papírmunkával és bejelentéssel jár. De ez a busz… hihetetlen mint a filmekben. Volt ,hogy 10en akárhányan is utaztak benne :D sok jó kis helyen is tartja a mondás. Rengeteg sztorit hallottam , egybe függő szövegként nem is tudom leírni őket ,mert az egyik sztorit követte rögtön egy másik bár tartalomban eltérő történet. Kezdeném valahol az elején, volt egy hölgy a társaságban aki összeveszett a szüleivel.. gondolt egyet: világgá megy... mondta neki a sofőr barátunk ,hogy ezt nem hagyhatja , nehogy bántódása essen és mivel jobb dolga nincs vele tart Ő is. Majd akadt egy harmadik barát akinek szintén nem volt egyéb dolga így elindultak 3an világgá. Párizst tűzték ki végcélul. Mennyi pénz van nálunk ? 20 Forint.. Az lehet ,hogy egy kicsit kevés lett volna , így a hölgy kért kölcsön Ezer forintot és neki vágtak a kalandnak. Át is jutottak a határon, de Bécs alatt az Osztrák karhatalom begyűjtötte őket és ki lettek toloncolva az országból. Igen , ennyivel könnyebb talán nekünk most , hogy szabadon utazhatunk. De bennük valahogy több volt a kaland vágy és a merészség mint a mai fiatalságban , sajnos nem értem miért vesztek el ezek a dolgok mára. Az is nagyon szimpatikus volt számomra ,hogy a nyár elejétől kezdve elmentek minden egyes fesztiválra és ha nem volt pénzük akkor nem a szüleiktől várták a rá valót , hanem elmentek inkább lapátoltak 2-3 napig és meg is volt a pénz egy hét bulira. Vagy ha nem volt éppen munka akkor mindig kitaláltak valamit amiből pénzt lehetett szerezni. Például akkor nagyon újdonságnak számított a fű és még senki sem tudta tulajdonképpen ,hogy-hogy is néz ki , gondoltak egyet a szántóföld széléről leszedték az ipari kendert amiből ruhát készítenek plusz morzsoltak hozzá egy kis száraz fa levelet és a fesztivál területén tovább adtak rajta persze nem ingyen :D Gyakorlatilag veszély nem állt fent mert semmi illegális nem volt a dologban , a hatásait meg még senki sem ismerte ,hogy megkeresse őket ,hogy na de mit adtál el nekem édes testvérem… :D Akkor volt olyan ,hogy a fesztivál ideje alatt fogyott el a pénzük , pár forint maradt , kimentek a festék boltba vettek pár sima fal festéket és jó pénzért haj festést és taraj állítást tartottak a Punkok részére. Ami úgy tartotta a hajukat mint a hajólakk de esőben már nem volt túl optimális :D Szintén a fesztivál ideje alatt fogyott el a pénz , mikor kitalálták ,hogy sörös üveg gyűjtést szerveznek , össze is gyűjtöttek több mint 100 üveggel , az egyik sátor mellé gyűjtötték az üvegeket ahol egy barátjuk aludt total részegen és megkérték amíg távol vannak őrizze az üvegeket. Arra járt egy másik társaság megkérdezték a srácot „ hééé te kell neked ez a sok üveg?” „sok üveg?? Nekem ?? hogy a fenébe kéne? „ „akkor visszük jó? Jóvan” :D És ha már végképp elfogyott minden pénz arra az esetre feltaláltak egy különleges koktélt , sima tiszta szeszből egy picit kevertek 1 dl málna szörppel és egy liter szódával .. Állítólag gyorsan beüt de ha jól van vegyítve likőr szerű erősségű , bár én ezt inkább nem fogom kipróbálni. Ezer meg Ezer ezekhez hasonló jó sztorit hallottam még tőle.
Majd a társaság mai létéről kérdeztem. Sajnos szétszéledt már a banda teljes mértékben. Az egyik csaj valahogy kijutott New Yorkba és ott éli életét. Egy másik srác pedig egészen Venezueláig jutott hatalmas kalandok által. Első próbálkozásra mikor 3.os általános! Iskolás tanuló volt , egy szép reggelen bevágta a hátizsákot egy útszéli árokba és megindult világgá , 25km-re jutott egy szomszéd faluba ahol azok a munkások adták át a rendőröknek akik felvették. Következő próbálkozásra 18 éves korában hagyott otthon egy üzenetet: „franciába mentem majd jövök” felirattal , és meg is csinálta szépen egy hónap múlva tért haza ámbár előtte még tett egy ki térőt a szekszárdi rock fesztiválra. Majd pár évet otthon töltött és elindult világgá végleg, kezdetben Olaszország ,Franciaország majd nagy szerencsével kijutott Venezuelába. Olaszországban volt ,hogy vándor cirkuszosokkal élt volt hogy tengerparton döglött napokig , vállalt alkalmi melókat sőt még a Rolling Stonesal is volt szerencséje együtt dolgozni. Sajnos túl sokat nem tudtam meg róla ,hogy mivel foglalkozik és mit csinál most. Annyit ,hogy saját maga által számítógép zsenivé nőtte ki magát és azon a területen helyezkedett el de ebben sem vagyok biztos. Felvettem vele facebookon a kapcsolatot a képeket elnézve mára családos emberré nőtte ki magát és nem hinném, hogy megbánta ,hogy anno neki vágott az útnak. Mesélte ,hogy jelenleg épp az őserdőnek akar nekivágni :D semmi konkrét terv csak gyerünk bele a vadonba.
Pár kép Venezueláról
A nagy sztorizgatás közepette megérkeztünk a Majsai elágazáshoz ahol kiszálltam és további jó utat kívántam. Sétálás közben csak ezeken a sztorikon járt az agyam és arra jutottam ,hogy még van hova fejlődni. Nem a legjobb helyen szálltam ki innen kb. 5 Km séta de kibírom az út szélén sétálva ki sem raktam a kezem mert még volt előttem egy körforgalom de egy idős bácsi lassított mellettem és kérdezte merre megyek ? válaszoltam ,hogy Csongrád – Szentes… Ő meg bólintott ,hogy akkor elvisz addig az elágazásig.. Kész csoda ,hogy ismét nem kellett semmit sem tennem de előrébb jutottam. Kiderült ,hogy anno katona volt az úr és ,hogy ő is sokat stoppolt. Amúgy nagy átlagban a leszerelt katonák mindig segítőkészek. Kiugrottam a jó helyen majd raktam is ki kezem. A második arra járó autó vett fel nem több mint 20mp után. Mondta a sofőr ,hogy teszünk egy kis kitérőt Tömörkény és Csanytelek fele a munkája miatt. Nem baj rég láttam már a tanya világot gondoltam. Elkezdtem faggatni ,hogy mivel is foglalkozik, elárulta ,hogy friss dolog még nagyon de 3 hónapja behajtóként tevékenykedik egy cégnél. Kérdeztem is rögtön ,hogy akkor most megyünk elkobozni valamit? És ,hogy ő az a személy akit mindenki utál ? Nem-nem felelte, ő az akivel még lehet egyezkedni nem összekeverendő dolog a behajtó a végrehajtóval. Időközben megálltunk egy kávéra és egy üdítőre , stoppolásaim során elsőnek én álltam a kört , persze nem Ő kérte, én ajánlottam fel , gondoltam oldjuk kicsit a hangulatot. Első állomásunk egy Tömörkényi kis tanya volt ,mely alig volt nagyobb 20 négyzetméternél , vályogból épült és a padló sima döngölt föld volt. Hihetetlen milyen körülmények között képesek élni emberek.. Szerencsétlen kutyának is a háza egy ketté vágott hordó volt. Tovább indultunk és időközben mesélt róla ,hogy ez még nem számított egy rossz kategóriás háznak azokhoz képest amiket látni szokott. Elég sokat mesélt a bankok és az eladósodottak közötti viszonyról. Megérkeztünk egy hasonló szintű házhoz amiről készített pár fotot , majd megállapításra kerül a ház értéke amikhez csatolnia kell a képeket. Kegyetlen világ ez, ha nem fizetsz , viszik a fejed fölül a házad. Szentes fele vettük az irányt és kicsit meséltem neki magamról ,hogy mivel szeretnék majd fogalakozni a későbbiekben meg meséltem neki a túránkról is. Tőle származik az ötlet ,hogy mindenképp folytassam a blogot és írjam le mikor milyen emberekkel találkoztam. Véleménye szerint van az egészben fantázia , és még az is lehet ,hogy sokan fogják olvasni. Megfogadtam a tanácsát és megírtam az első posztot a túra után. Ezek után mindig leírok majd minden érdekesebb szösszenetet utazásaim során.
Két nappal vagyunk a túra után. Még nem jártam Apukámnál sem sőt senkit sem látogattam még meg a családomból , mikor érkezett egy e-mail egy bizonyos Brian Killiontól , hogy Budapestre érkeztek , és ha minden igaz holnap délután egy órakor már Szentesen lesznek. Mikor olvastam az e-mailt nem hittem a szememnek.. Jézusom.. Ezek komolyan gondolták ? Lejönnek az amerikaiak szentesre?! Annyira hiányzott ez nekünk mint egy púp a hátunkra.. rengeteg elintézni való lett volna még , és jó lett volna mielőbb körbe ölelgetni a családot. De nem baj , jöjjenek csak , mikor bajban voltunk sokat segítettek rajtunk. Kiszámolva 41-41 eurot költöttek ránk az alap hangon 11ezer – 11ezer forint. Másnap Andrist hívták telefonon ,hogy egy óra és érkeznek , kimentünk eléjük a vonatállomásra , majd ismét két alkohollal átfűtött nap következett. Lepakoltuk nálunk a táskákat majd lementünk egy kocsmába. 3-4 kör sör volt a menü.. egy órán belül megérkezett Timbo barátom is aki hozott egy liter pálinkát. Gondoltuk ez az egyik legismertebb magyar dolog amit meg kell ízlelniük. Anya csörgött ,hogy kész az ebéd , visszajöttünk hozzám a srácok bekajáltak. Nem szeretném leírni az egész két napos sztorit csak nagyvonalakban. Az első nap azzal telt ,hogy megittunk pár sört majd megnéztük a város szebb pontjait , este felültünk kicsit Kossuth térre, hogy lássák milyen a szokásos szentesi pörgés. Elmondták ,hogy nagyon furák számukra ezek az Európai utcák , mert ők ahhoz vannak szokva, hogy minden ház aljában egy gyorsétterem vagy valamilyen shop. 10-10ezer forintot váltottak , az tulajdonképpen semmi sem volt nekik de 3 napig teljesen jól éltek belőle. Másnap átnéztünk a körös torokra Bandi nyaralót takarítani , ültünk a teraszon egy két sör néztük a Tiszát, mindenki igazán jól érezte magát. Este pedig Pocoknál egy sütögetéssel zártuk a két napot.
Két nagyon jó embert ismertem meg bennük. Eleve az amit Münchenben értünk tettek már mindent vitt. Aztán az ,hogy komolyan lejöttek szentesre na az nem semmi érzés volt. Úgy éreztem eléggé megkedveltek , bár tényleg próbáltam minél jobban a kedvükbe járni. A búcsú pillanata nem volt túl kellemes, úgy elköszönni valakitől akit már-már barátodként kezelsz , és tudod hogy 99% ,hogy soha többet nem találkoztok… Fel dobták a labdát ,hogy jövőre menjünk US-be de ez az anyagilag miatt megoldhatatlan , hiába kínálták fel ,hogy segítenek mindenben , nem hinném ,hogy kivitelezhető lenne ez a dolog egy hamar. Két egyszerű de annál nagyobb szívű emberről van szó. Alaszkában születtek de azóta egyikük Arizona államba a másik pedig Washingtonba költözött. Jó barátok , de a túra előtt 4 évig nem találkoztak… Egy ország de mégis hatalmas távolságok.Mindegy ezt posztot már csak azért írtam ,hogy mindenki lássa milyen könnyen lehet barátokat szerezni a világ bármely pontjáról. Jövőre ha szeretnénk akkor mehetünk Madridba lesz ingyen szállásunk a Melák jóvoltából. De mehetünk Franciaországba is Pauléktól is kaptunk elérhetőségeket. És ha Düsseldorfba vágynánk akkor Sebastianék is örömmel látnak minket. Sőt Sebastian nővére megkeresett Facebookon és írt egy mailt ,hogy te vagy az a srác akiről mesélt tesóm ? Gratulálok , remélem jövőre is jöttök. Mindenkit csak bíztatni tudok ha hasonló túrán törné a fejét, nem kell hozzá semmi csak el kell indulni , aztán minden úgy fog történni ahogy történnie kell…
Vége.
24. nap
2010. Július 24.
Ez a rész már nincs meg a naplóba feljegyezve így ezt emlékezetből kell írnom egy hónap távlatából. De az előző napok is azért ilyen rövidek mert teljesen átázott a táskám és a naplóm egy része olvashatatlan az elázott lapok miatt.
Én ébredtem fel elsőként , az embereknek igen érdekes reakcióik voltak amikor megpillantottak minket. Fél órával később Bandi is felkelt , az volt az eredeti terv ,hogy kelünk 7kor mert 800Km-t megtenni egy nap alatt azért necces lesz. De túl sokáig aludtunk plusz az eső is hátráltatott minket így délben tudtunk elindulni... Ha csak nem lesz isteni szerencsénk le is tehetünk arról, hogy este BP-re érünk. Szerencsére közel volt a hely amit kinéztünk , így gyalogosan is gyorsan oda értünk. Nem egy kimondottan jó stoppos hely volt. Még nem is felhajtó hanem csak egy olyan pici út amiről a másik irányból érkező autósak tudtak ráhajtani a mi utunkra. Ergo tilos volt ott állnunk mert autópályának minősült de mi dacoltunk a törvénnyel... nem sok autó tért le ott , kb percenként egy-egy. Mázlink volt mert egy 20on éves csajszi megállt nekünk , szerintem megsajnált minket ,hogy a szakadó esőben állunk az útszélén. Kb 30Km-et vitt minket, és egy olyan kúton rakott le ahol több száz méteres torlódások voltak. Egyszerre bent állt vagy 50-60 autó. 1,5 órán keresztül kérdezgettük az embereket de senki sem segített rajtunk. Az volt a gond, hogy olyan helyen álltunk ahonnan még le lehetett térni Olaszországba, és az autók 90%a családos volt aki ment nyaralni. Végül a szakadó esőben a kihajtóhoz álltunk és a manuális stoppolásban reménykedtünk. Fél óra ázás után egy fiatal német srác vett fel minket aki nem beszélt angolul de legalább egy cigarettával megkínált. Nem annyira emlékszem már erre a részre, abban biztos vagyok, hogy a tájban gyönyörködtem. Meg sajnos az autópályán torlódás volt ami nem a mi malmunkra hajtotta a vizet. 90Km-et utaztunk a sráccal , de még mindig nem értünk át Ausztriába. A következő kúton betaláltunk egy magyar srácot de ő csak Salzburgig ment ahol megpihent egy éjszakát. Még mindig nem adtuk fel a reményt , így nem mentünk el vele Salzburgig. Egy román úriember volt az aki 30Km-el tovább vitt közvetlen a német határra. Délután 4óra van... még egy egész ország elválaszt Magyar hontól. Szinte lehetetlenség... Ramon épp hívta Andrist ,hogy jó lenne ha hazaérnénk mert este házibuli lesz nála a tiszteletünkre , de mondtuk is neki ,hogy tegyen le róla.. De ez a buli annyira felcsigázott minket, hogy extrán meg akartuk oldani valahogy a helyzetet. Megláttam két magyar rendszámot is bekanyarodni. Sajnos az egyik az szintén Salzburgba tartott szállás ügyben , a másik autóban meg egy zsebkendőnyi szabad hely sem volt. De mire visszaértem a kérdezősködésből Andris egy magyar srácot fűzött... 5 percen belül 3 magyar autós is. Már-már szinte sírtunk az embernek, hogy mennyire nagy szükségünk lenne most a segítségre... de válaszolt ,hogy értsük meg ,hogy nincs elég helye , szerintünk meg éppen lehetett volna még úgy pakolni ,hogy elférjünk. Mondtuk ,hogy a kényelmetlenség minket nem zavar ,csak valahogy hagy tuszkoljuk már be magunkat abba az autóba. Így is lett végül, valahogy kicsikart két szabad helyet. A következő megálló: BUDAPEST! Egy péceli férfi volt aki a Tamás keresztnévre hallgatott. Fél évig munkanélküli volt , és nem rég szerzett egy melót Németországban ahova kijár melózni és olyan 3 hetente megy haza Pécelre. A GPS 21:30-at írt érkezési időnek , ez tökéletes csak ,hogy jutunk haza Szentesre? Szerencsére Andris apukája volt olyan jó fej, hogy bele egyezett abba ,hogy feljön értünk autóval. Majd 6 óra alatt hazaértünk Bp-re. Előtte a határ átlépésnél mérhetetlenül boldog voltam. Végre újra itthon... rögtön hívtam is a szüleimet telefonon. Érdekes érzés volt , nem tudtam ,hogy kezeljem 8200Km a hátam mögött , megjártam az utam. Megérkeztünk Pestre, Tamás búcsúzásként elmondta ,hogy maximálisan minden tisztelete a miénk , de mi is hatalmas köszönetet mondtunk neki ezért a több mint 600Km-ért. Miután kiszálltunk és elkezdtünk sétálni , megöleltük egymást Bandival mint két testvér. És mi következett? Egy jó magyar kocsma :D Kértünk egy sört és egy whiskeyt... az utolsó jutalom falatunkat a sör közben fogyasztottuk el. Végül 0:30ra értünk haza. És meglepetésre 1:00kor beállítottunk a házibuliba amivel véget ért kalandos utunk :)
23. nap
2010. Július 23.
Ébredeztünk , mikor Andris mondja ,hogy nem tudja hova hoztam de elég nagy itt a forgalom de csak így fél szemmel látja de valami itt nem oké. Nekem is feltűnt, hogy elég sokan járnak arra , de nem érettem miért. Mindegy hagyjuk halál másnaposak vagyunk aludjunk még egy kicsit. Majd mikor újra felébredtünk akkor láttuk ,hogy gyakorlatilag egy metro megálló mellett fekszünk egy fának a tövében ami körül egy 15 négyzetméteres füves terület van. Mintha az oktogonnál feküdtünk volna le egy fa tövében... ejj érdekes dolgokra képes az alkohol... gyors összeszedtünk mindent nehogy baj legyen majd megindultunk egy kis városnézésre , sajnos csöpögött az eső így annyira nem élveztük. Teljes Ko... zombi módban vonaglunk , de szép a város legalább ez feledteti a fájdalmakat , csak az eső ne esne... Megállapodtunk abban, hogy ez lesz az utolsó éjszakánk és holnap megpróbálunk hazajutni Budapestre. Maradtunk volna még szívesen egy estét , de úgy hallottuk ,hogy napokra be fog állni az esős idő , úgy meg nem sok értelme lenne maradni. Kerestünk egy Lidlt , pakoltunk a kosárba némi élelmiszert és üdítőt. A fizetésnél meg ránk förmedt a kasszás ,hogy "NÓ KREDIT KÁRD NÓ"... és már vette ki a kezünkből a dolgokat mintha lopni akarnánk.. nem volt mit tenni Andris levett 10 eurot... én már teljesen 0-n voltam. Visszamentünk a boltba, persze megint idióta volt valaki, egy idősebb férfi túródott elénk , úgyhogy majd nem fellökött, persze mi erre szép magyar szavakkal illettük a németeket. Rájöttem ,hogy baromira nem számít milyen nemzetiségű valaki nem az fogja meghatározni azt ,hogy milyen ember. Minden országban találkoztunk egyaránt kedves és goromba emberekkel is. Vásárlás után ismét nagyon elkezdett zuhogni.. egy kisebb teret találtunk ahol a padra leterítettük az én hálózsákomat annak már úgyis mindegy volt mert szét volt ázva. Felvettünk annyi ruhát amennyit csak tudtunk , plusz az esernyőnket beállítottuk úgy hogy ne érje egyikünket se az eső, amennyire lehetett összebújtunk mint két...
Legalább két órán keresztül esett és esett és esett... Szokás szerint nosztalgiába kezdtünk , beszélgettünk régi dolgokról és persze a túráról is. Már abba a flessbe kerültünk, hogy de jó lenne otthon lenni a többiekkel. Szép volt jó volt de elég volt ennyi. Két óra után elállt és nem is kezdett rá újra. Úgyhogy elmentünk még város nézésre, egyszer vagyunk Münchenben , és ismét beszéljenek a képek:
A nagy városnézés után egy bevásárlóközpont előtt ültünk le ahol egy Jazz banda játszott élő zenét. Szitált az eső , szólt a Jazz mi meg ültünk némán és az emlékeken rágódtunk és azon ,hogy mit is vittünk véghez az elmúlt 23 napban... Egyik szemem sír a másik nevet... A végén Bandival megbeszéltük, hogy ez a banda a mi utolsó zenénket húzta el.
Utolsó esténk , lehet venni kéne egy két sört még búcsúnak úgyis van még 7euro... Mire visszaértünk a Lidlhöz már zárva volt.. Sebaj akkor majd csapunk egy ünnepi reggelit, igen ám de megpillantottunk egy kaszinót.. ha már ünnepi reggeli akkor legyen igazán ünnepi gondoltuk. Volt egy net kávézó a kaszinó aljában ott 2 euro értékben neteztünk egy órát , majd az 5 euronkat bedobtuk egy poker gépbe. Amit szépen el is buktunk, így nem lesz ünnepi a reggelink. Holnapra összesen amink maradt az egy darab hal konzerv , kettő szelet kenyér és két darab keksz. Én azt preferáltam volna ,hogy menjünk ki az éjszaka folyamán a benzinkutunkhoz ahonnan másnap indulunk , ezt Bandi nem támogatta így beágyaztunk egy padra úgy hogy mindent amit csak lehet magunkra vettünk, de az eső ismét neki kezdett. Nem messze tőlünk volt egy árkádos rész ami alá beágyaztunk , bár ki volt világítva , ezért tovább mentem hátha találok olyat mi kevésbé feltűnő. Találtam is egyet , mire visszamentem Andrisért a szemben lévő bárból két ürge kijött rágyújtani. Kérdezték is ,hogy mi a probléma.. turistáknak tűnünk és ha akarjuk akkor segítenek szívesen. Elmeséltük ,hogy mi a helyzet.. egy hidat ajánlottak ami alatt tudnánk aludni , de mondtuk ,hogy nem vész most már kihúzzuk itt is úgyis már csak egy este van hátra. Bandinak gyorsabban sikerült elaludni , én fáztam nagyon , így muszáj volt elővennem a hálózsákját, úgy már sikerült nekem is elaludni, többször nem leszek ennyire naiv ,hogy nem rakok el hosszú nadrágot.
22. nap
2010. Július 22.
A szélerőművek suhogására ébredtünk , verőfényes napsütésben. Eljött az ideje annak , hogy valahogy átjussunk a túl oldalra, és visszafele vegyük az irányt. Láttunk odébb egy felüljárót csak kérdéses volt,hogy oda szabad-e a feljárás. Volt ott egy vaskapu , felmásztunk és szerencsére nyitva is volt. Könnyebben ment a dolog mint ahogy elképzeltünk. Azt gondoltuk , hogy majd a megfelelő pillanatban szaladnunk kell át az úttesten ami túl veszélyes lett volna, Párizs után is csak szerencsénk volt a torlódás miatt. Odabattyogtunk a kúthoz , leültünk reggelizni , közben nyomtuk a focis játékot , de már annyira untuk mi is ,hogy kb Messi meg Ronaldinho szintű feladványokra tudtunk csak gondolni. Begördült egy lengyel rendszámú autó egy fiatalabb sráccal a fedélzetén , még az apja volt vele. A hockenheim ringre tartottak épp F1-es futamra. Nagy Kubica fanok voltak. Mondták ,hogy nem tudnak segíteni csak annyival , hogy van a kocsiba építve CB rádió amin be tudják mondani hogy itt meg itt vagyunk és fuvart keresünk :D Én annyira nevettem ezen az egészen , persze majd rádión keresztül szerzik nekünk a stoppot , nem tudok lengyelül de kb így ment a bemondás: "Hallo itt fehér róka ... fehér róka hívja Houstont vétel.. Houston jelentkezz... Két magyar stoppost találtam Berlintől keletre 20km-re a lengyel határtól a pontos koordináták 34. hosszúsági és a 72,5. szélleségi fok találkozása, zulu idő 12:15 perc a pára tartalom mértéke elérte a 35%-ot. vétel vétel.." Szép gesztus volt de egyben egy kicsit vicces is. A lengyelek után egy idősebb inges német úr következett , aki felajánlotta a segítséget , bár nem tudtuk pontosan hova tart, de volt kirakva egy térkép a kúton azon megnéztük és elég sokáig tudtunk vele együtt menni. Fless kis old school járgánya volt , old school zene szólt benne, meg a tagnak is old school ruhái voltak. Nem mellesleg kora ellenére simán jól beszélt angolul és kedves is volt velünk. Jó lett volna vele társalogni kicsit több időt de 10 perc után elaludtunk mindketten és Ő ébresztett minket azon a helyen ahonnan tudjuk folytatni az utat Prága felé. Megköszöntük neki a szállítást és elnézést kértünk tőle az alvás miatt , de megértő volt , elismerte ,hogy nagyon fáradtak lehetünk már így három hét után. Mostunk egy-egy zoknit és alsó nadrágot az elkövetkezendő pár napra, jó idő volt így gyorsan megszáradtak. Egy három fős társaság tűnt fel egy hippi sráccal az élükön aki véleményem szerint elég sok marijuanat fogyasztott , kicsit félre beszélt szegény , de annyit kinyögött ,hogy Lipcsébe tartanak. Időközbe feltűnt egy párocska is akik szintén stoppoltak és egy külön álló fiatal srác aki dél Németországba szeretett volna eljutni. Nyolc stoppos egy kúton... Németországban elég nagy hagyománya van a stoppolásnak , szinte minden kúton találkozunk egy két stoppossal. Fél óra kérdezősködés után feltűnt ,hogy innen mindenki München irányába megy és senki sem tér el a Prágába vezető út irányába.Egy középkorú srác felvilágosított minket ,hogy innen nehéz lesz Prágába eljutni mert akkor dél kelet fele kellene haladni , viszont az emberek java része délre megy. Kitaláltam ,hogy próbáljunk rá a manuális stoppra a kihajtó résznél , gyártottam is két táblát. Kisétáltunk a kivezető szakaszhoz , de mire odaértünk eleredt az eső a táblák eláztak mert filccel írtam rá a város neveket. Elkezdtünk visszasétálni a kútra, volt egy Mc'donalds előtte, és a parkolójában egy magyar rendszámú autót láttunk meg. Gyors oda szaladtam , de mire oda értem a csajszi kétségbe esett arccal felhúzta az ablakokat , lezárta az ajtókat... Én meg ott kiabáltam ,hogy hello Magyarok vagyunk hello... ő meg megrémülve rázta a fejét és kb olyan arcot vágott hozzá mintha egy alkaida tag lettem volna 25kg robbanószerrel a testemen. Szerencsére az eső abbamaradt és visszasétáltunk a manuális részhez. Egy idősebb fószer jött aki Münchenbe tartott , de mondtuk ,hogy nem-nem mi Prágába megyünk. Miután elhajtott , feldobtam az ötletet ,hogy jó lesz nekünk az a München is , úgy sem jártunk még ott soha sem , igaz ,hogy Prágával gyűlne a túra alatti fővárosok száma , de ott már mindketten megfordultunk anno. Amúgy teljesen jó fejek ezek a németek , szinte mindenki oda intett nekünk vagy ránk mosolygott miközben stoppoltunk. 20 perc után egy magas batár állat lassított nekünk. Hosszú szőke haj és legalább 190Cm magas... igazi Punk - hippi szerű ember. Az szerintem mindent elmondd ,hogy mezítláb szállt ki a kocsijából. Elég nagy mocsok volt abban az autóban de legalább 300Km-el segített nekünk. Elég jó zenék szóltak , köztük Gogol Bordello és egy nosztalgia CD tele System számokkal. Időközben megálltunk egy kúton és megnéztük a térképen , hogy hol kell kiszállnunk (az emberünk a kút shopjába is mezítláb ment) szerencsére még volt idő hátra bőven és nosztalgiázhattunk a zenék alatt. Én egy pár percre elaludtam hátul , de mire felébredtem már parkoltunk. Sötétedésig még 2 óra lehetett hátra szóval igyekeznünk kellett. Egy rendőr autó parkolt le mellettünk , már vettük is elő a személyinket , és mire odaértek mosolygó arccal nyújtottuk feléjük a kártyákat :D ők is elnevették magukat és kérdezték hogy jól sejtik e ,hogy nem ez az első police control ?! Igen jól... Kitértek a szokásos kérdésekre.. Drog , fegyverek stb. Elkérték a táskáinkat és elkezdték kipakolni őket,átkutatás céljából. Az enyémnél két pulcsiig jutott a rendőr csaj , annyira sok minden bele volt tömködve meg olyan szag áradt a táskából ,hogy nem volt kedve tovább erőltetni. Kérdezte a rendőr srác ,hogy honnan jövünk? Mondtuk , hogy nem rég voltunk Amsterdamban , ÓÓóóÓÓÓó És kóstoltak marijuanat? Jelentkeztem mosolyogva ,hogy igen én igen :D És nevetve válaszolhattam egy rendőrnek ,hogy kérem de ott legális :P Mire ő nevetve válaszolt hogy igen-igen az , de esetleg behozni németországba az már törvénybe ütköző. Meg is motoztak meg átnézték a kisebb zsebeket nem e mégis történt valami csalafintaság , de eszünkbe se jutott volna behozni... Elég volt számomra Hollandiában , ott törvényszerűen megtehettem kipróbáltam és ennyi viszlát. Aztán meglátta a sátor tartómra felírva a túra útvonalát: Duino - Madrid - Lisbon - Vigo - Bilbao - San Sebastian - Paris - Brussel - Amsterdam - Berlin... amit megdicsért egy nice trip kifejezéssel. Végül jó utat kívántak és mondták ,hogy siessünk mert lassan sötétedik és amúgy is vihar közeleg. Egy fiatal párocskában találtuk meg végül a szerencsénket akik München mellé mentek egy faluba ahonnan már vonattal könnyen be lehetett jutni a városba. 200Km-et utaztunk velük , semmi extra talán annyi ,hogy végig jó zenék szóltak és zuhogott az eső és mikor München mellett elhaladtunk láthattuk kívülről az Allianz arénát. A nagy esőre kaptunk tőlük egy nagy zöld esernyőt és sok szerencsét kívántak. Útközben egy fiatal srác felvilágosított minket ,hogy melyik is lesz a mi vonatunk , az érkezése előtt még frankón megvacsoráztunk. Várakozás közben két srác jelent meg akik eleve angolul szóltak hozzánk.. kérdezték ,hogy tudjuk e mikor jön a Müncheni vonat? válaszoltunk hogy igen tudjuk és kérdeztük ,hogy szerintük gond e ,hogy nincs jegyünk ? Mondták ,hogy nem mert ők véletlen olyan jegyet vettek ami 5 emberre szól , úgyhogy menjünk velük nyugodtan. Két alaszkai srác volt, Brian és Robert akik életükben elsőnek jártak Európában azzal a céllal ,hogy felfedezzenek egy két országot köztük : Hollandiát , Németországot , Lengyelországot , Olaszországot , Romániát, Ukrajnát. Leszállás után mondták ,hogy menjünk együtt igyunk meg egy sört , de már nem volt készpénzünk csak bankkártya... De ez nem jelentett gondot nekik , mondták ,hogy érezzük jól magunkat a vendégeik vagyunk. Beültünk az első kocsmába amit megláttunk.
Indultak a sztorizgatások.. rengeteget kérdeztünk az államokról és róluk is. Az egyikük az amerikai légierőnél dolgozik míg a másik a gyalogságnál. Mi pedig annyit meséltünk nekik Magyarországról , hogy megjött a kedvük Budapesthez és mondták ,hogy belesűrítik a túrába. Egy cetlire felírtunk nekik sok dolgot amit feltétlen meg kell nézniük köztük a Hősök terét , Deák teret ,Lánc híd , Margitsziget stb. ételeket , italokat. Az egy sör gyors elfogyott de a srácok ragaszkodtak hozzá hogy folytassuk közösen az estét. Csak ebben a kocsmában szinte semmi élet nem volt így elindultunk a központ felé forgalmasabb Bart keresni. Útközben egy kocsma előtt valahogy összebarátkoztunk egy kis tini 16 éves bandával... elég részegek voltak , de felvilágosítottak hogy ne menjünk be erre a helyre mert elég halott.Andrissal zsákmányoltunk egy szép Paulaneres korsót amit a táskájára csatoltunk rá. A 16 évesek azt gondolták ,hogy mi is amerikaiak vagyunk pedig elég fura akcentussal beszélek sőt azon kívül hogy "GÚÚÚD EURÓPA" nagyon semmit sem mondtam :D végül elárultuk ,hogy magyarok vagyunk. A tinik egy Ír kocsmába vezettek bennünket ahova mi bementünk ők meg kint maradtak majd 5 perc múlva el is tűntek. Ír kocsmában még sosem voltam , de elég fura volt ,hogy ha a csapolt sörökre néztem akkor két német sört láttam a Spatent és a Löwenbraut :D Sebaj. A srácok rendeltek egy kört és mellé egy tömény piát is , hogy igyunk a friss barátságra. A sör mellett eltémázgattunk és illendőségből meginvitáltuk őket szentesre. Tetszett nekik az ötlet , mert nem csak fővárosokba szerettek volna eljutni azt mondták ,hogy megfontolják a dolgot. A pultos által kiderítették, hogy pár kilométerre van egy szórakozóhely, mire ezt a hírt közölték velünk ,hogy megyünk oda már kint várt ránk a taxi. Hihetetlen és eddig 0 Euros költség.... a taxi 10 euroba fájt de megérkeztünk a helyre ahova 5 euro volt a belépő.A kidobó mikor meglátta a tisza cipőmet a jegyellenőrzést egy köszönömmel nyugtázta. Beérkeztünk a buli helyre, Brian teljesen bezsongott és rendelt egy kör sört mindenkinek plusz egy feles vodkát. Majd oda ültünk a pulthoz. Persze a pultosoknak feltűnt ,hogy pénzes amerikaiakról van szó így a vodka kör után rögtön töltöttek egy ingyen vodka kört amit együtt ittunk meg. Elbeszélgettünk jót a srácokkal elmondták, hogy utálják Obamat mert az volt az ígérete ,hogy sok csapatot ki fog vonni a háborúból erre még több katonát vezényelt ki ... Én kitértem persze a sport kérdésekre is , szépen végig zongoráztuk az NFL - NHL - NBA triot , de a baseballról elmondták ,hogy unalmas sport. Brian nem bírt a vérével és rendelt egy kör koktélt , amit megittunk de már mindenki rendesen be volt állva. Kis táncolgatás következett , majd ismét a pulthoz lettünk rángatva egy újabb koktélra...
Mivel a kidobó köszönömmel válaszolt gondoltam kimegyek hozzá rákérdezek honnan tud magyarul. Kicsit törte igaz a magyart de elmesélte ,hogy kint született már, anno még a szülei költöztek ki. Járt már többször is Magyarországon , de soha nem akar hazaköltözni . sőt még rossz tapasztalatai is voltak az országgal kapcsolatban , többször mikor itthon járt próbálták levenni pénzzel csak mert feltűnően nem magyar akcentussal beszélt. Kiderült ,hogy a barátnője is Magyar aki szegedről származik. Aranyosak voltak meghívtak egy sörre, eliszogattunk meg beszélgettünk egy jót. Vettek maguknak is egy-egy sört amit én barom részegen elloptam tőlük :D Elkezdtem Bandit keresni aki láthatólag jól érezte magát bent, az amcsikat meg kihívtam egy cigarettára. Kint píszeltünk miközben odajött hozzánk pár rendőr igazoltatni...Az én személyimet kb 1 perc alatt lecsekkolták és visszaadták ,hogy rendben. Viszont az amerikai vízummal elkezdtek problémázni... Hívtak még egy rendőr autót és már kb 5en vizsgálták az amerikai passportokat, szerencsétlen srácokat úgy kezelték mint valami utolsó senkiket. Nem értettük mi a probléma... Aztán elárulták ,hogy egy utcával arrébb két srác betört egy kirakatott és a két amerikaira gyanakszanak , falhoz állították őket egy motozásra majd képet is csináltak róluk.. majd hogy nem már én éreztem magam megaláztatva, szegény Brian még el is sírta magát.. tudták ,hogy ez pusztán azért van mert Amerikából származnak. A rendőrök utasították őket ,hogy menjenek haza a szállásukra, így gyors búcsúznunk kellett , megadtam nekik az elérhetőségemet facebookon ,hogy mindenképp jelezzenek ha van valami új fejlemény a túrájukkal kapcsolatban. Bementem a helyre Bandit megkeresni aki egy székben ült.. Kimentünk a hely elég és leültünk egy padkára, elég részegek voltunk , Andris táskája eldőlt és összetört a korsó ami szétvágta a kezem , és kicsit összevéreztem a táskákat. Tovább indultunk de egymást támogattuk , leültünk egy kirakatba majd valahogy elaludtunk sajnos. Pont arra járt egy jó fej srác aki felébresztett minket ,hogy csak jót akar nekünk és menjünk tovább pár száz métert lesz egy park ahol biztos nem fog minket zargatni senki. Így is tettünk , sétálás közben megláttam egy zöld területet egy fával a közepén , ledobtuk a táskákat elővettük a hálózsákot és elég gyorsan elaludtunk ezután az átmulatott nap után.
21. nap
2010. Július 21.
Ismét arra ébredtem ,hogy a tűző napon fekszem. Elnéztem jobbra magam mellé akkor Bandi már kis gatyában feküdt. Ismét elkúsztam egy fa árnyékába. A fő gond az volt , hogy nagyon másnapos voltam, a tegnapi vodka megtette a hatását. Úgy érzem kiszakad az agyam. Nagy nehezen összeszedtük magunkat és elindultunk az állomásra vásárolni. Az utolsó nagy bevásárlásunk a haza út előtt. Volt még néhány euronk.. talán 10! Gondoltuk , hogy 10 euro még bőven elég lesz egy Prágai megállóra. Kinéztük neten a helyet ahova ki kell állnunk , benzinkút nem volt megfelelő helyen így manuálisan kellet nyomulni. Kivettük a táskákat , sajnos Andris tusfürdője kifolyt és minden addigi emléket amit elrakott (belépők, térképek , stb) eláztak... amennyire lehetett áttörölgettük őket. Kipakolás után olyan nagy kupi volt körülöttünk , hogy szerintem valaki ránk hívta a rendőröket , volt egy igazoltatás de mondták ,hogy semmi vész csak miután elpakoltunk takarítsunk fel. Nem értem mit kellett ránk parázni , szerintem látható volt ,hogy két nagy táskával vagyunk és épp átrendezzük azokat. Kiültünk egy padra ,hogy megszárítsuk az elázott emlékeket. Az egész túra alatt gyüjtöttem a sörös kupakokat , most tartok 46nál , az otthoniakkal együtt kb 130 különböző kupakom lehet. Miközben feküdtünk a padon kitaláltunk egy új kvíz játékot. A lényeg az ,hogy gondolnod kell egy focistára. Miután kigondoltad a másik kérdéseket tesz föl , tulajdonképpen olyan mint a barkóba. Annyi különbséggel ,hogy 3 életed van , tehát csak háromszor kérdezhetsz rá a névre. Viszont akármennyi rávezető kérdést feltehetsz. Még annyi könnyítést találtunk ki , hogy lehet kérni egy kezdőbetűt de az egy életbe kerül, ezen felül még a második betűje kérhető , de utána már csak egy életed marad. Alap feltétel még , hogy minimum tudnod kell a játékos előző klub csapatát és a jelenlegit. Plusz a nemzetiségét. Annyira jót elszórakoztunk ezzel a játékkal , hogy 2 órán keresztül csak feküdtünk és barkóbáztunk.Körülbelül azonos pontszámmal zártunk. Telt múlt az idő és el kellett indulnunk vonattal a külvárosba. Igen ám csak jegyre már nem volt pénzünk , pontosabban volt de az automata csak Maestro-s kártyát fogadott el. Felszálltunk a vonatra és elbújtunk a vonat WC-ben , elméletileg csak 20 perc az út kifele. Leülni nem tudtunk meg alig fértünk el de annál izgalmasabb volt az utazás. 20 perc után valóban elértük az állomás helyet.
Megkeresetük az autópálya felhajtónkat, annyira nem volt túl forgalmas de még éppen elment. Folytattuk a focis játékot , nem bírtuk abbahagyni... 40 perc után egy Lengyel srác vett fel minket. Fogalmunk sem volt ,hogy merre megy ,meg hogy számunkra melyik a helyes irány. Több mint fél óra út után rájöttünk , hogy már rég elhagytuk azt a helyet ahol nekünk le kellett volna térni az útról, sőt lassan elérkeztünk a Lengyel határhoz... nem sokra lehettünk már , kb 20Km... Kiszálltunk egy benzinkútnál , bár azis megfordult a fejünkbe ,hogy átmegyünk Lengyelországba, de annyira Prágába vágytunk már , és annyira kevés pénzünk volt ,hogy ez nem volt lehetséges. Egy dolog volt hátra , hogy valahogy átjussunk az autópályán... időközben besötétedett így inkább reggelre hagytuk a dolgot. A benzinkút mögött találtunk egy nagy bokrokkal teli zöld területet ahol senki sem vehetett minket észre. Annyira jó idő volt ,hogy nem állítottunk sátrat , hanem csak simán hálózsákban aludtunk a táskák pedig a fej alá. Illetve Andris azt a taktikát alkalmazta mindig ,hogy a lábai alá teszi a táskát , de én meg nem bírok párna nélkül aludni így a táskám töltötte be ezt a funkciót.
20. nap
2010. Július 20.
Arra ébredtem ,hogy szétéget a nap és teljesen szétizzadtam a ruhámat... Gyors átmásztam egy fa árnyékába és még egy fél órát sikerült aludnom. Összeszedtük a cuccunkat , volt ott egy csap ami automatice locsolta a füvet , gondoltam átfutok rajta rosszabb már úgy sem lehet :D Hatalmas városnézésre indultunk , az már tegnap is lejött ,hogy itt bőségesen lesz látnivaló. Ismét egy olyan részhez értünk ahol szerintem jobb ha a képek beszélnek, talán azért is mert szégyenszemre nem is tudtam megjegyezni minden látványosságot ,hogy pontosan mi minek is volt az emlékműve.. de az vesse rám az első követ aki ennyi ország ennyi műemlékét megjegyzi ilyen kevés időn belül.
TV torony , 200m
A berlini fal
A fal nyomvonala az egész városon keresztül húzódik
A nagy sétálgatás közepette , vásároltunk egy-egy jéghideg sört, ezután leültünk ebédelni. Andris gyakorolta a cigi művészetet és gyártotta nekem a cigarettákat. Én meg csak píszeltem , de legalább kezd elmúlni a fejfájásom. Kicsit elhaladtunk már a központtól , de alig lehetett visszajutni csak hatalmas kerülő árán. Mert egy elég hosszú útszakasz le volt zárva, valami magas rangban lévő katonai tisztek érkeztek a városba. Tettünk egy pár kilométeres kerülőt , de legalább elsétáltunk egy állatkert mellett , plusz láttunk még pár nevezetességet:
Időközben lejárt a 24 órás csomagmegőrzés , így visszasiettünk a vasúthoz. Kivettük a táskákat , majd beraktuk őket újra ugyanabba a szekrénybe. Csak miután bedobtuk a pénzt és el kellett volna fordítani a kulcsot a kulcs beragadt a pénz viszont leesett. Hirtelen kétségbe estünk.. fel volt írva egy telefon szám a szekrényre ami hiba esetén értesítendő. Nem akartunk elkezdeni telefonálgatni , majd átolvastuk még egyszer a leírást , és akkor vettük észre , hogy van service point az állomás területén. Odamentünk az egyik információs pulthoz… Ahol elmeséltük a problémánkat mire a roppant kedves idős hölgy ennyit tudott válaszolni nem a legkedvesebb hangnemben: „Wááááááááááááásssszzzz?????” Jó rendben ezt hagyjuk kicsit kattant szegény. Végül Andris megtalálta magától a service pointot, ahonnan egy hasonló kaliberű hölggyel tért vissza… Szegény néni is csak pár szót gagyogott angolul de az a modor ahogy viselkedett velünk nem emberhez méltó volt. Azt állította, hogy mi tettük tönkre a szekrényt mert túl sokat pakoltunk bele. Hiába mondtuk neki ,hogy tegnap még semmi baja sem volt.. akkor is a mi hibánk volt. Volt neki egy külön kulcsa hozzá amivel kinyitotta… próbáltuk elrendezni a táskákat úgy ,hogy könnyen csukható legyen az ajtó mire ő heves „NÁÁÁJ NÁÁÁÁJN NÁÁÁJN” kiáltásokban tört ki és mondta ,hogy tegyük a nagyobb szekrénybe ami már 5 euro volt. A pénzünket természetesen nem kaptuk vissza, még ő volt felháborodva.. miután elment , persze a kis szekrénybe raktuk be a csomagot , minden gond nélkül. Kicsit idegesek lettünk , így sörrel kellett nyugtatnunk magunkat. Ismét 6-6 sörre neveztünk be. Leültünk egy padon és elkezdtünk témázgatni. Egy fiatal csöves jött oda hozzánk … Elég műveltek itt a csövesek , azzal kezdik ,hogy „dojcs?” aztán ha értetlenül nézel akkor angolul szólalnak meg… 2 euro hiányzott pont neki a vonatjegyhez.. érdekes , párszor már hallottam hasonló sztorit. Válaszoltam ,hogy nekünk nincs pénzünk… Bár ez volt nem valami hihető mert 12 sör volt kipakolva a padra plusz még kekszek és étel.. Végül szerencsére elment. Leültünk a folyó partra egy modern bár nagyon szép épülettel szembe , közben besötétedett és elkezdtük fogyasztani komolyabb tempóban a söröket.
Spiccesre ittuk magunkat , dőlt belőlünk a szöveg. Átbeszéltük a túrát , beszélgettünk sokat az otthoniakról , nosztalgiáztunk , de éreztük ,hogy sajnos lassan itt a vége… Még mindig nem fogtuk fel milyen távokat is tettünk meg és milyen helyeken jártunk , és ,hogy milyen emberekhez volt szerencsénk az elmúlt három hétben. Sétáltunk egyet a folyó parton a ,túl oldalon egy discot pillantottunk meg , gondoltunk benézünk oda. Menetközben a parton össze haverkodtunk egy 16 évesekből álló bandával. Volt náluk egy üveg vodka amiből kaptam én is egy picit. Tetszett nekik is a sztorink. Mesélték ,hogy emlékeznek ránk tegnap estéről , abban a hotelben voltak épp elszállásolva ahol mi billiárdoztunk , micsoda véletlen. Mivel a szállásra nem vihettek vissza alkoholt , ránk hagytak 2 deci vodkát. Amiből Andris nem kért, mert a gyilkos Gorbacsov fajta volt. Én úgy gondoltam ,hogy egy két korty még csak dobni fog a sör okozta jó kedven. Ismét komoly témákba merültünk bele. Több mint egy órát beszélgettünk. Végül a discoba se mentünk el , inkább visszasétáltunk a parkba. Volt még egy kis dohányunk , pont egy cigire való , és mivel ittam tömény alkoholt , kívántam a füstöt de azt a cigit már én tekertem meg magamnak. Nem túl józanul de sikerült végül elaludni.
Arra ébredtünk ,hogy valaki körülöttünk sétáltatja a kutyáját. Összecsomagoltunk , leültünk egy padra reggelizni. A választék: Tonhal mustáros mártással , tonhal mozarellával , tonhal paradicsomos szósszal avagy tonhal barbecue szósszal. Változatos étrendet élünk… Várni kellett azért az első fuvarra 2-3 órát de addig gyakorlatilag semmi sem történt. Talán annyit említenék meg ,hogy két lengyel fuvarozó volt akik szinte fel voltak háborodva ,hogy meg merjük őket kérdezni… Plusz egy meleg srác valami arab formával együtt… a meleg csávó mondta hogy elvisznek :D erre a sofőr mondta ,hogy csak egy bizonyos összegért… végül inkább hagytuk az egészet :D Kb. a 3. óra környékén láttam egy arabnak tűnő srácot tankolni , gyors oda is siettem. Elmondtam neki ,hogy két ember stoppal Berlinbe… Why not? És már szállhattunk is be. Összesen ketten voltak a srácok csak elég sok csomagjuk volt , de csináltak nekünk helyet. A sofőr nevezetesen Sasan aki Iránból költözött Németországba és az ő barátja Sebastian. Düsseldorfban élnek , és egy kis nyári kiruccanásra mentek Sebastian unokatestvéréhez Berlinbe. Mondták ,hogy 3 óra lesz az út körülbelül. Kedvesek voltak , ugyanolyan 20 éves srácok mint mi. Kínáltak üdítővel és dohány árúval egyaránt. Mindketten hátul ültünk , és sikerült is elaludnunk , néha néha belenéztem a visszapillantóban , ők meg csak mosolyogtak rajtunk, mert a legkülönbözőbb pózokban sikerült aludnunk a sok csomag miatt. 300Km volt kb amit a srácokkal utaztunk. Berlin külvárosában szálltunk ki közel egy metro állomáshoz. Megbeszéltük ,hogy ha este úgy alakul akkor csörgünk egymásra és lenyomunk pár sört valahol. Elbúcsúztunk majd megindultunk a belváros felé. Berlin… elsőnek járok Németországban , az egyik kisebb álmom is kezd beteljesülni. Mivel imádom a sört , három állomás pontot tűztem ki magamnak amit az életem során teljesíteni kell. Egy Prágai sör túra ami már meg volt egy Német sör túra ami meg lesz , és majd egyszer egy Írországi kalandot is meg kell ejtenem. Bemetróztunk a vasútállomásra ,a vasúton volt egy kis kivetítő amin hírek mentek , értesültünk róla hogy Joe Cole a Liverpool csapatához igazolt. A vasútállomáson megkerestük a csomag megőrzőt ami 3 euro volt egy napra. Nem volt más hátra mint ,hogy betérjünk egy szupermarketbe és elkezdjük a nagy sörös kalandot. Az állomás területén volt is egy nagy abc. Legalább 40-45 fajta sör volt a kínálaton. A 80%-át nem is ismertük a söröknek , maga volt a kánaán. És mindegyik ára kevesebb volt mint egy euró. Andris is meg én is vettünk 6-6 sört. Volt köztük sima világos , barna , fekete és búza sör is.
Elkezdtünk sétálni a központ felé , Pár percen belül oda is értünk a Brandenburgi kapuhoz. Volt egy utca zenész , leültünk elé és hallgattuk a nótát plusz ittuk a sört , nem is szóltunk egymáshoz csak flesselgettünk. A zenész mondta , hogy kérjünk nyugodtan számot , egy Beatles számot választottunk , dobtunk neki pár euro centet cserébe.
Majd ismét egy hatalmas véletlen történt… a távolban Sasan és Sebastian tűntek fel, pedig nem is egyeztettünk semmit. Hatalmas öröm és ölelkezés következett. Volt már bennük is két sör én meg már a 4.et bontottam. Megbeszéltük ,hogy ezt az estét együtt fogjuk pörögni. Sasan életében elsőnek járt Berlinben így ő is turistaként viselkedett mint mi. Beindult komoly módon a sörözés , pár magyar szóra megtanítottuk őket. Leültünk egy folyó partra , ahol volt egy szabadtéri disco. Ültünk a vízparton volt még 2 sörünk elkezdtünk témázgatni. Meséltek a német oktatási rendszerről , Sasan elmesélte ,hogy került Iránból németbe és még sok érdekes témára tértünk ki. Nem mellesleg Sasan hihetetlen jó szívű gyerek , ő a második iráni ember akit ismerek , de szerintem ők alapból így születtek , hogy nem sajnálnak semmit a másiktól… Bandi tekert cigijét szívtam még mindig , de oltogatott ,hogy az nagyon egészségtelen és 4-5 szál marlboroval akart kínálni. Egy ideig elfogadtam , de azért van egy határ. Szegény nevét eleinte nem tudtuk megjegyezni és Hasan Sas-nak hívtuk mint a török focistát :D Ott volt még Sebastian unokatestvére is aki kicsit különc gyerek volt , már a nevére sem emlékszem , elég bekockult egy forma volt. A parton megismerkedtünk egy Este Lara nevű sráccal aki Kansas államból jött európa túrára. Egy hónapos vonatjeggyel utazgatott ő is mint Vigoban az Osztrákok. Elárulta ,hogy javarészt állomásokon és parkokban alszik mert sajnálja hostelre a pénzt , 4-5 éjszakánként alszik szállón egyet a fürdés miatt. Elfogyott mindenki söre , így Sebastiannal elmentünk vásárolni , 0,33as sört kaptunk csak 3 euroért , nekem már ilyesmire nem volt pénzem , de nem kellett aggódnom , ez apró pénz volt a srácoknak.
Elindultunk szórakozóhelyet keresni ami nem jött össze , mert hamarabb leragadtunk egy helyen. Találtunk egy hotelt aminek az aljában egy bár volt csupa fiatallal. Igaz mi bementünk a billiárd terembe és játszottunk egy kört , plusz Sasan fizetett mindenkinek egy sört. 1 órát töltöttünk itt körülbelül. A vonat állomás felé vettük az irányt. Furcsa mert mindig minden állomásról elzavartak eddig , de állították a srácok ,hogy valamiért Berlinben amíg nem világosodik ki nem piszkálnak a biztonsági emberek. Csaptunk még egy mekis vacsorát , bár ez egy csibe burgerben kimerült részünkről. Végül búcsút vettünk Sebastianéktól , úgy beszéltük meg ,hogy majd a holnapi nap folyamán csapunk egy búcsú estét. Az amerikai srác meg maradt velünk aludni , reggel indul valahova tovább. Csak úgy simán lefeküdtünk egy kirakat elé , mert egy pláza szerű dologgal egybekötött vasútállomás volt. Világosodáskor ébresztettek is a biztonságiak , de teljesen kedvesen ,hogy sziasztok srácok reggel van itt az idő tovább állni. A srác ment a vonathoz mi meg leültünk még egy padra ahol ismét elszundikáltunk , de végül ott is felébresztettek minket. Andris elvesztette a telefonját… Fogalmunk nem volt ,hogy hol… Nagy szerencsénkre még az első alvóhelyen ahol meg is találtuk , bár már vagy 1-2 órája ott volt de senki sem vitte el. Mivel nem aludtuk ki még magunkat és tudtuk ,hogy van egy hatalmas park nem messze az állomástól , oda sétáltunk megterítettünk és neki láttunk egy kiadósabb alvásnak.
18. nap
2010. Július 18.
Úgy is történt. Egész pontosan 12:30kor ébredtünk fel , és mikor lefeküdtünk nem sokkal voltunk sötétedés után. Nagyon kellett ez már , igazából még egy fürdés jönne jól , egy hete vagyok ugyanabban a ruhában… Rengeteg alváshoz rengeteg kaja dukált… egy nagyon kiadós reggelit csaptunk. A mai cél Berlin, bár kicsit későn keltünk így lehet két napból lesz csak meg.. Andris befűzött egy Fekete csávót aki baromi bizalmatlan volt velünk szemben, azt gondolta ,hogy be akarjuk magunkat csempésztetni Németországba, kérdezgette is ,hogy van e passport?! Hiába aludtunk sokat én majd nem elaludtam a kocsiban így is , de folyamatosan nézett a visszapillantóból így nem nagyon mertem. Valahol Dortmund környékén rakott ki minket , mondta ,hogy innen sokan mennek Hannoverbe. Szuper ezt is megéltük ,hogy a Ruhr vidéken lehetünk. Olyan benzinkút volt ahol lehetett tusolni igaz 2 euroba került de már égető szükségünk volt rá. Elég fless kis tusoló volt , még a rádió is szólt bent. Egy polot is kimostunk mert már abból sem volt tiszta meg pár zoknit is , olyan jó idő volt ,hogy meg is száradtak 1 órán belül. Kis uzsonna meg ilyenek aztán indulhatott a kérdezősködés. Találkoztunk egy lengyel sráccal aki Thaiföldről jött haza de nem maradt semmi pénze és bankkártya sem volt nála így próbált hazastoppolni de nem igazán vágta a dörgést a srác. Ezek után egy csaj és egy fiú tűntek fel ők is stoppoltak valamerre, de ők manuálissal próbálkoztak. Majd egy fiú páros is megjelent akik jó fejek voltak és vágták az angolt , ők is Amsterdamból stoppoltak épp hazafele Lengyelországba. Mi voltunk az elsők így a farkas törvények alapján vártak amíg mi eljutunk a kútról. Egy fiatal lengyel párt találtunk aki el tudtak vinni 30-40km-el tovább. Aranyosak voltak , jól beszéltek angolul. Valahol Németországban dolgoztak , anno még a jobb élet reményében költöztek ki. Volt egy frankó térképük amikre fel voltak írva a benzinkutak is , így Andris felírt minden kutat amivel dolgunk lehet az út alatt. Jó volt ez mert így a sofőröknek eleve tudtuk mondani ,hogy meddig lenne jó nekünk elmenni. Nem voltam túl aktív ezen a napon fuvar szerzésben így most én következtem , két német streetes tagot találtunk be, abból az egyik beszélt angolul, mert Londonban tanul egyetemen. Jó fejek voltak , megkínáltak egy eredeti puha dobozos Lucky strikeal is. Egy nagyon pici kis kúton szálltunk ki. Ettünk egy jutalom falatot … erről még nem is írtam tényleg. Mindig volt nálunk egy doboz keksz vagy csoki vagy bármi édesség, és ha elértünk valami célkitűzést vagy valami jó élményben volt részünk akkor mindig járt egy jutalom falat :D Egy igazi old school svéd Saab 900-ast pillantottunk meg , és szerencsénkre még a sofőr is nagyon rendes volt. Bár elsőnek óvakodott tőlünk , de rögtön betettem hogy Hollandiából jövünk és hogy hova tartunk. Általában ez bevált módszer volt ,hogy mondani kellett ,hogy mióta vagy úton , mert sok ember van aki arra flessel rá , lehet amúgy alapból sosem szállítana stopposokat. Megkérdezet a barátnőjét de rögtön azzal nyitott ,hogy ezek a srácok Amsterdamból stoppoltak idáig csak segítenünk kell nekünk is. Így is történt , méghozzá elég sokat vittek , egészen Hannoverig. Jót elbeszélgettünk velük , amúgy Hamburgba mentek. Ajánlották nekünk azt a várost , állítólag szebb sokkal mint Berlin. Ha jól akarjuk magunkat érezni menjünk Hamburgba vagy Münchenbe… De mivel főként a fővárosokra voltunk ráállva így nem változtattunk álláspontunkon. Bandi kérte tőlem a térképet hogy megnézze pontosan hol is szállunk ki, válaszoltam ,hogy nálam nincs térkép. És nálam sem volt… Aztán beugrott neki ,hogy mielőtt beszálltunk volna a kocsi tetejére rakta , és ott is maradt. Frankó.. a maradék utat vakon fogjuk megtenni. De semmi gáz , ezzel is egy következő szintre lépünk , szóval nem éltük meg tragédiaként. Éjszaka 10 óra lehetett már mikor kiszálltunk az autóból. Próbálkoztunk még egy két órán át de semmi … Annyi pozitív volt ,hogy szólt a kúton egy rádió én meg épp meg voltam őrülve és táncoltam perceken keresztül mindenre :D A kút mellett volt egy pihenő övezet , viszont az autópálya rendőrség épülete is ott volt. Mivel a sátrazás tilos így simán szabad ég alatt aludtunk az erdő szélén hálózsákban. De jó fless volt , mert meleg volt , meg tök extra hogy sátor meg minden nélkül nyomjuk már :D
